Ha túl üres a fal és túl kevés az ötlet

Bizonyára mindenkinek van az az idősebb rokona, vagy ismerőse, akinél ott lóg az a giccses festmény a falon, abban az aranyozott borzalomban ami legutóbb száz éve volt divatos. Nos én a külföldre utazott, jómódú keresztszüleim lakásában találtam meg azt a bizonyosat, csak már teljes céltudattal keresve. A keretben egy festmény volt az egyik gyerekükről még igen kicsi korában, nem volt se szép se jó de mégse pusztíthattam el, bár nekik már nem kellett (remélem) én mégis megmentettem.

Mit kell venni?
 Összesen két dolgot kell venni. Egy fekete akril lakksprét (1000 forint minden festéküzletben) és kis kiszerelésű (100ml) fekete krétafestéket. Ez több színben kapható, bár általában csak a kommersz zöld és fekete van a boltokban. (Kép a termékről) Szegeden két helyen kapható: a V. Hugo utcában lévő művészellátóban valamint az Attila utcában lévő kreatív, hobby szaküzletben (én itt vettem, a művellátóban nem volt, 770 forint)

 Bónusz, ha nincs otthon karton, vagy furnérlap, vagy ami kell, akkor persze azt is meg kell venni.

Kezdjünk neki!

Az első lépés keresni egy jól szellőző, vagy jobb esetben szabadtéri helyet, ahol háborítatlanul tudjuk használni a lakksprét. Arra is gondoljunk, hogy ott tudjuk hagyni száradni két órácskára anélkül, hogy valaki kárt tegyen benne vagy ellopja (Tehát ne az utcán csináljuk). Én a pinceajtóra akasztottam, mert ott már eleve volt egy szög az egyik lécben. A fehér műanyaglap a keret alatt pedig az ajtó része, nem a kereté :) Ha biztos a terep, jöhet a festés. Egy réteg is elég, ha precízen csináljuk. Aki még nem használt lakksprét: legalább egy percig rázni kell, utána kb 20 cm távolságból fújni, hogy ne folyjon meg a festék a felületen. Két óráig kell békén hagyni, utána visszavihetjük a lakásba folytatni. Én egész estére a pinceajtón hagytam, hogy teljesen kimenjen belőle a kellemetlen festékszag. Javaslom azoknak, akik nem határidőre csinálják a falidíszt. :)





















Következő lépés az írható felület megalkotása. Én gazdálkodj okosant játszottam és szétbontottam a már nem kellő rajzmappámat amit tavaly csaptam össze két kartonlapból. Kivágtam a megfelelő méretet és neki is álltam a festésnek. A táblafesték szinte minden felületre használható, például fára vagy falra is gond nélkül. A technikája egyszerű és logikus, egy réteg fel-le, majd egy réteg jobbra-balra felvíve egy széles ecsettel vagy festőhengerrel. Nem kell aggódni az ecsetnyomok miatt, szépen összeáll a festék és pár perc alatt meg is szárad. Egyszerű, mint az egyszeregy.

Vigyázzunk a macskára! 

A megszáradt karton keretbehelyezése következik.  Másoknak bizonyára könnyebb dolguk lesz mint nekem, mert én az eredeti festmény megőrzésének érdekében nem szedtem le a keret hátsó részéről. Improvizálnom kellett, és még két réteg kartonnal töltöttem ki a fennmaradó helyet, hogy egy szintre hozzam a táblát a keret hátuljával. Ezt rendkívül professzionális szikszalaggal rögzítettem.

    
  Az utolsó lépés! Beverni a szöget a falba és kiakasztani. A felület krétával írható, vizes szivaccsal törölhető!