2014. február 3., hétfő

Maszkészítés - Papírból lettem

Ahogy korábban ígértem, itt egy kis bemutató arról, hogy mit kezdhetünk elkészült papírmodellünkkel, hogy mutatósabbá váljék. Ez egyben munkanapló is lesz, saját tapasztalataimat írom le saját képekkel. (Én is először csináltam ilyesmit, és távol állok a professzionálistól!) No, tehát. Ahhoz, hogy papírmodellünket életképesebbé varázsoljuk, szükségünk lesz egy pár dologra. Bizonyos kérdések még bennem is megválaszolatlanok. Például, hogy papírmaséval (olcsón és egyszerűen) is megerősíthetem a modellemet? Ígérem hamarosan ezt is kiderítem. Addig is jöjjön az, amivel én próbálkoztam: Műgyantázás.

Mire lesz szükségem? (a narancssárgával írt lépések kihagyhatók!)
  • Műgyanta (vagy ízlés szerint epoxy) [én 3000ért vettem egy kilót a ragasztótechnikaiban] 
  • Eldobható ecset [ebből több is, nagy méretűek. Darabja pár száz forint]
  • Műanyagpoharak
  • Festék [Legjobb a kannás avagy 'graffiti-festékszóró', ez 1000 forint körül van/szín]
  • Gumikesztyű
  • Respirátor [A műgyanta mérgező!]
  • Smirgli
  • Üvegszálpaplan
  • Autógitt

Hogyan kezdjek neki?

 A kész papírmodellel csak jól szellőző helyen lehet tovább dolgozni! Garázsban nyitott ajtó mellett, műhelyben, udvaron, ha jó idő van. Ez fontos, mivel a műgyantának erős szaga van és igencsak mérgező. Ezért fontos a gumikesztyű és a respirátor. A pormaszk nem feltétlenül alkalmas erre, és bár egy komolyabb, vegyszerektől is védő félmaszk már drágább, nem éri meg kockáztatni az egészségünket! Ezt akármelyik munkavédelmi szaküzletben megvehetjük.
 Ha biztosítottuk a megfelelő körülményeket és megvan a munkaterületünk is, vegyük elő a műanyagpoharakat. A műgyanta előbb-utóbb kimarja a műanyag alját, érdemes alufóliával kibélelni belülről. A műgyanta két komponensből áll: A és B, azaz gyanta és térhálósító. Az üzletben érdemes rákérdezni a keverési arányokra, ez általában 2-3% a B komponensből. Ha a szükségesnél kevesebbet rakunk a gyantába akkor ragacsos lesz, ha többet, pedig szétrepedezik. Miután összeöntöttük a két komponenst a pohárkánkban keverjük azt alaposan össze feláldozni kívánt ecsetünkkel. Ha ez meg van, mehet a munka. Kenjük le kívül-belül a modellt, először finoman, óvatosan, ne áztassuk el a papírt annyira, hogy elhajoljon vagy elszakadjon, de fontos, hogy a gyanta beleigya magát. Ezt látni fogjuk - a papír átlátszó lesz, és ez még jobban kijön majd, ha megszáradt az első réteg gyanta. A modellen lévő réteggel egyszerre a pohárkánkban lévő is be fog száradni, szóval ismételjük meg a keverést egy új adaggal, mielőtt nekilátunk a második rétegnek. Általában a száradási idő egy-két óra, de erre is kérdezzünk rá ott, ahol vettük a gyantát.
 Itt kétfelé szakad a folyamat. Ha több rétegben vittük fel a gyantát, ahogy én tettem (3-4 réteg, érzi az ember mikor elégedett a modell szilárdságával) akkor a következő lépéseket (a csiszolásig) hagyja ki!


Eztán jön az üvegszálpaplan a képbe. Ezt azoknak ajánlom, akik maszkot csinálnak és fontosnak tartják, hogy az nagyon kemény és strapabíró legyen, egyébként elhagyható lépés. Daraboljuk fel kényelmes, kb 5 centis kockákra, és készítsük ki magunk mellé.
Vigyünk fel a maszk belsejére egy következő réteget a műgyantából, majd tapétázzuk ki az egészet az üvegszál-kockákkal! Nyomogassuk bele a már felvitt rétegbe óvatosan olyan ecsettel, amire ismét vettünk fel a gyantából. Én nem javaslom, hogy a maszk külsejét is bevonjuk ilyen módon, mert az üvegszálas felület alig-alig csiszolható, meg amúgy is fölösleges. 

Következő opcionális lépés az autógitt. Míg külhonban minden háztartási üzletben hozzá lehet jutni, itthon nehezebb dolgunk van. /Az ára több ezer körül mozog, az üvegszál ellenben olcsó szokott lenni/ Az autógittet egyébként (angolul brono vagy body filler) én tudom javasolni, szépen kitölti a gyantán keletkezett egyenetlenségeket és ad egy egészséges súlyt a maszknak, azon kívül, hogy jól rá lehet dolgozni. Az autógittet egyébként valamilyen lappal érdemes használni (műanyaglappal például vagy valami keményebbel, ami nem annyira hajlik), annak az egyik élére felvenni majd belesimogatni úgymond a modell felületébe. Ha kellő nyomást gyakorlunk miközben kenjük, a gitt kitölti majd a fölösleges gödröcskéket, és így haladva egy arányos felületet kapunk.
Következő lépés a csiszolás. Ha gittet használtunk, könnyű dolgunk lesz. Az jól csiszolható, és ha végeztünk, tükörsima felületet kapunk. Ezzel szemben ha csak a rétegelt műgyantát csiszoljuk le várhatóan kevésbé lesz egyenletes a felületünk. A gyanta száradás közben itt-ott megcsomósodhat vagy elfolyhat. 
Ha ezzel is kész vagyunk nekikezdhetünk a festésnek. Kézzel is csinálhatjuk természetesen, akrillal például. Jobb eredmény érdekében ajánlom a festékszóró kannát, azzal rövid idő alatt hibátlanra tudjuk festeni a felületet, és gyorsan szárad! Az én maszkomat egyszínű feketével fújtam le, majd később ecsettel és fémhatású makettfestékkel hozzáadtam a részleteket, hogy élethűbb legyen.


 Minden ami hátra maradt: hozzáadni amit hozzá akarunk. Én egy vastag, fekete gumiszalag mellett döntöttem mint pánt. Fúrtam egy-egy lyukat a maszk két oldalába, átütöttem a gumiszalag végeit és egy picike csavarral és anyával rögzítettem. A szellőző-nyílást a maszkon belülről fekete harisnyaanyaggal oldottam meg amit tömítőragasztóval rögzítettem körbe kifeszítve (de szinte bármilyen ragasztó jó, javaslom a felületet felkarcolni előtte, hogy jobban fogjon a ragasztó) és kész is.
Íme az elkészült maszk: (Mortal Kombat - Noob Saibot)

 

2014. január 28., kedd

Pepakura - papírmodellezés





A pepakura technika 3D-s papírmodellezés, amihez viszonylag kevés dologra lesz szükségünk: Egy nyomtatóra, egy ollóra és egy ragasztóra. Meg sok-sok türelemre.
Magyarországon meglepően kevés ember tudja mi is ez, pont ezért nincs túl sok magyar nyelvű oldal ami részletesen belemegy ennek az ismertetésébe.
Az első lépés letölteni egy ingyenes programot, mellyel megnyithatjuk a .pdo kiterjesztésű fájlokat.
Ezt innen tudjuk letölteni:
http://www.tamasoft.co.jp/pepakura-en/   (Pepakura Viewer)
A sablonok között pedig itt lehet böngészni:
http://www.tamasoft.co.jp/pepakura-en/gallery/list.php    Ezek szintén ingyenesen letölthetőek. Ha pedig konkrét elképzelésünk van, mi magunk is megtervezhetjük egy következő programban (szintén a tamasofttól) ám ez már fizetős, szóval ha valaki próbálkozni szeretne, javaslom töltse le valamelyik torrent-oldalról vegye meg.



Maga az elkészítési folyamat valahogy így néz ki:
  • Megnyitod a sablont a viewerben. Itt látni fogod majd bal oldalt a 3D-s modellt, jobb oldalt pedig azt, amit majd nyomtatás után a kezedbe fogsz venni. 
  • Miután kinyomtattad a sablont, értelemszerűen kivágod a darabkákat. Sokan javasolják, hogy ne közönséges nyomtatópapírt használjunk, mert nagyon vékony. Egy műszaki rajzlappal például máris előrébb vagyunk, de túlzásba sem szabad vinni, mivel ha túl vastag a papír - esetleg karton, az megtörik a hajlításoknál és egyébként is kell némi rugalmasság ahhoz, hogy a papír szép ívbe hajoljon majd ott, ahol kell neki. Én nem variáltam meg így, azt használtam ami már eleve a nyomtatóban volt, és így is működött a dolog, csak óvatosabbnak kellett lennem a papír szakadékonysága miatt. 
  • Ezt követően összeragasztod a darabokat a jelöléseknél. Minden darab széle számozva van ott, ahol ragasztani kell és minden számnak van egy párja is. A Viewer program mellett érdemes dolgozni, mivel nagy segítség a forgatható, részekre bontható 3D-s nézete a modellnek, valamint a sablonon lévő darabkákra kattintva a program megmondja nekünk, hogy hova való az adott rész a kész modellen.  
 A bonyolultabb modellek elkészítése sok ideig tarthat, több napig is elszórakozhat vele az ember. A kész modell önmagában is látványos lehet, de ami miatt számomra a legérdekesebb ez a technika az az, hogy semmi pénzért kiváló vázat lehet belőlük készíteni valami komolyabb cucchoz. Erre fogok kitérni majd a következő bejegyzésemben.